A scrapbook és a festészet találkozása

Már megint az arcfestős képek... Ezúttal utoljára. Végre, elfogytak. Kiválogattam a még használható képeket, és készítettem számukra egy minialbumot.
Hogy nekem miért nem jutott eszembe korábban az art journal? Nos, erre nincs magyarázat.
A sorozat első oldala lett a leginkább "art"-os, igazi festős oldal, aztán valahogy elfelejtettem ezt a műfajt egy időre. Aztán bevillant a felismerés, hogy milyen ostoba voltam eddig, amiért nem csináltam art journal-os oldalt ezekből a képekből. És ha már hagyományos oldal nem lett belőlük, legyen egy album a megmaradt képekből.
Az alapnak használt szürkelemezt még a volt munkahelyemről mentettem meg. Lelkesen fogtam neki a festésnek, sajnos, sokszor túl lelkes is voltam, mert volt hogy eltüntettem olyan részeket, feliratokat, amiket meg akartam tartani.
A címet a Magna Cum Laude egyik számától kölcsönöztem. A kezdő "S" egy gemkapocs, az "I" egy gombostű, a többit betű magazinokból vágtam ki, kaparós matrica vagy dekorgumi betűk.
A második oldalon körülrajzoltam, festettem a kezemet. Dorka fotóját merészen körbevágtam, a fotó alól egy kockás textil kandikál ki. Tescos dekorfóliát maszkoltam.
A meglepetés a "színes tinták" oldalon ért, amikor az újonnan vásárolt Rayheres bélyegzőimet akartam használni. A szó első felével nem is volt gond, hanem amikor az "A"-t és a "k"-t akartam pecsételni, akkor vettem észre, hogy rossz a pecsét, mert tükörképet nyomtat. Kénytelen voltam sk megrajzolni a betűket, nem lehet megmondani, hogy nem pecsételve van.
Nagyon élveztem az egészet, nálam most kedvenc, minden oldalon van valami, amiért éppen az tetszik.